„Nincs időm!” – mondják legtöbben, ha a mozgásra, sportolásra terelődik a szó. „Estére már fáradt is vagyok” – jön a második kifogás. „Nincs is lehetőség a környékünkön.” Különben is öreg vagyok én már ehhez!” Egy kis fantáziával ellenérvek sokaságát lehet felsorolni . Pedig csak egy igazi kifogás akad : az akarat vagy a szándék hiánya. A többi gyorsan megcáfolható.

Nézzük az időt! Heti 168 órával gazdálkodhatunk. Munka, munkába járás 50 óra, alvás 56 óra. Minden másra marad hetente több mint 60 óra. Ebből kellene találnunk minimum 3-4 órát a mozgásra. Elképzelhetetlen számomra, hogy bárki ne tudná kigazdálkodni ezt a saját életében.

Sok a kísértés : illatfelhőben úszó látványpékségek, különböző boltok, fagylaltos pultok, kollégák kínálása. Szegény szervezetünk alig győzi feldolgozni a sok fölösleget. Csoda-e, hogy kialakul az „este már fáradt vagyok” érzés? Hazaérünk, leülünk a tv elé és máris elfogyott az idő a mozgásra. Szervezetünk igyekszik, de segítségre lenne szüksége legalább heti 3-4 órában. De hol? – szól a legátlátszóbb kifogás. Sok-sok óriási táblát kellene kiakasztani a városban, rajta a felirat : nyitva. Alá pedig a nyitvatartási időt, hogy 0-24 óráig. Igen, a természet a legnagyobb és legfelszereltebb sportcsarnokunk, mindig vár minket, és ott van mindenkinek a környékén. A városok szélén, a falvakban karnyújtásnyira van a természet. A természetes mozgástér ! Az öreg vagyok én már ehhez kifogás a leghamisabb mind közül. Akinek élete során mindig marad ideje a mozgásra, az élete végéig aktív maradhat. Minden kornak és egészségi állapotnak megvan a természetes mozgásformája. Más intenzitást igényel a 30, és mást az 50 éves test, de mindkettőt edzeni kell! A mondás szerint, ha nem kínozzuk meg testünket rendszeresen, akkor a testünk kínoz meg bennünket. Ezért kell megtalálni azt a heti 3-4 órát. Persze lehet több is!

Jó keresést, majd kellemes sportolást kívánok minden Mozaik olvasónak!

Panyor Kriszta