Élményekkel teli szívvel tértünk haza a múlt hétvégén megrendezett Csongrád-Szentes „g”-átfutásról. Temesvár mellett élő csapattársunk ide is elkísért minket. 10 órakor több száz futó állt rajthoz Csongrád főterén a kora őszi melegben, kicsik-nagyok egyaránt, és indult útnak a festői szépségű Tisza mellett húzódó gáton. Sárguló lombkoronák szegélyezték utunkat, majdnem olyan volt, mint a mi töltésünk, csak itt kicsit vadabb az erdő. Mesés tájon vezetett az út egészen a Tiszáig, ahol a vasúti hídon a sínek között és mellett trappoltunk át a folyó felett sok-sok méter magasan. Beérve Szentesre a szervezők vendégszeretetét élvezhettük, szendviccsel, süteménnyel, gyümölccsel vártak minket, majd mindenki átvette a jól megérdemelt emlékpólót. Élsportoló Mocorgóink ma is kitettek magukért, Panyor Krisztina és Ábrahám Pál dobogós helyen végeztek.

Ma is tanultam valami újat. Ha szeretnénk egy kis energiát magunkba szívni, meg kell ölelni egy fát. Kipróbáltam. És nagyon jól ment a futás.

 Itt van az ősz, jönnek a hűvös délutánok. Nincs több kifogás. Fel a nyúlcipőt leendő mocorgók, és irány a Maros part! Közeleg a november, amikor is a VI. Marosmenti Mocorgáson próbára tehetitek magatokat, hogy mennyit fejlődtetek a legutóbbi közös futásunk óta. A felkészülésben Panyor Krisztina triatlonedző csapattársunk minden lelkes sportolni vágyónak segítséget nyújt hetente megjelenő rovatában és egyénre szabottan egyaránt.

 Hogy miért is jó a futás és a sport? Mert összekovácsol olyan embereket, akik ha nem kezdenek el mozogni, talán sosem találtak volna egymásra. Egy-egy verseny egy közös program, közös élmény, amiből örök emlék lesz. Így születhet még több életre szóló barátság.

 Boróka Tünde Júlia és a Marosmenti Mocorgók