Panaszmentes világ. Milyen szép álom! Pedig nincs is olyan távol tőlünk, hogy álomnak tűnjön. Mindössze annyit kell tennünk, hogy odafigyelünk arra, mit mondunk ki. Will Bowen kísérlete szerint a feladat a következő: végy egy karkötőt, amit a karodra teszel, ha panaszkodáson kapod magad, tedd át a másik karodra és kezd elölről a folyamatot. Nem fontos pont egy karkötővel próbálkozni, bármilyen áthelyezhető tárgy megteszi.

Először csak szoktasd magad ahhoz, hogy nem sopánkodsz, mondjuk egy napig. De a végső cél a 21 panaszmentes nap. Tudósok szerint ennyi időre van szüksége az elmének, hogy átálljon egy más állapotba, hogy megváltoztassuk a viselkedésünket. Nem tűnik soknak ez az időszak. Hozzáállás kérdése. Ha elég erőt érzünk magunkban arra, hogy belevágjunk, optimistábbak, derűlátóbbak leszünk. És még a környezetünkre is átragaszthatjuk a jókedvet.

Panaszkodni mindenki szokott, nem telik el nap, hogy ne hallanánk legalább egy sopánkodást. De mi is a panaszkodás? Olyan dolgokról beszélünk, amiket nem akarunk, ahelyett, hogy olyat mondanánk, amiket igenis akarunk. Pszichológia az egész. Változtatni kell a szavainkon, gondolatainkon így megváltozik az életünk és a környezetünk.

Észrevették, hogy aki sokat panaszkodik az egészségére, annak előbb-utóbb több betegsége lesz? Többet halljuk majd nemcsak a korábbi bajairól beszélni, de újakat is megemlít. Vonzza magához a bajt. Pedig enélkül is lehetne élni. Ha most visszaolvasok a fentiekre, én magam is panaszkodtam. Nem is olyan könnyű…