Gyermekirodalmat felnőtt fejjel olvasni tanulságos. Nem árt néha az ő szemükön keresztül nézni a világot. Náluk őszintébb teremtmény ugyan is kevés akad. Christine Nöstlinger Szép kis család c. könyve egy állandóan aktuális témát feszeget, a házasságok végét. Három lurkó szemszögéből nézzük végig, ahogy egy család felbomlik. Érdekes, ahogy ők látják egy szerelem végét, rosszabb viszont, hogy a szüleik a főszereplők ebben az esetben. Vajon nekik milyen fájdalmat jelent egy házasság megromlása? Mit érez a megcsalt anya, vagy miként viselkedik az apa az új barátnővel az oldalán? Sikerül-e elfogadtatni őt a gyerekekkel?

Három gyermek – a 15 éves nagylány, Karli, 13 éves öccse, Ani és a 7 éves Speedi - három módon éli meg az eseményeket. A legnagyobb zavarba ejtően jártas a felnőtt élet rejtelmeiben, Ani próbál hasonulni, de ő még inkább gyermekszemmel figyel. Speedi-t pedig próbálják óvni a „nagyok”, hogy a lehető legkevesebb sérelem érje. Igazi bajtársi szövetség.

A „történet mumusa” az apa barátnője, aki szétrombolta a családot. Az ő oldaláról akarta az írónő megmutatni, hogy az ő helyzete sem egyszerű. Meg kell kedveltetni magát a lelkileg sérült gyerekekkel, akik leginkább dühvel fordulnak felé, kivéve Karlit.

Az örök kérdés lebeg előttem, s a szülők előtt is: mi a legjobb a gyerekeknek ebben az esetben? A szülők kapcsolatát már csak a gyerekek tartották életben. A szerelem múltával viszont nagyon át kell gondolni, hogy jobb nekik? Ha látják és hallják a további veszekedéseket, de együtt van a család, vagy inkább külön, nyugalomban érdemes folytatni? Elgondolkodtató ko(ó)rkép, nemcsak gyermekeknek ajánlom, felnőtteknek is van mit tanulni a helyzetből.