Új, második kiadásával jelentkezik a Kinyitom a számat c. könyv, Bárdos András tollából. Az első kötet után Vágó István élete fenekestül felfordult, ahogy azt várta. A magyarázat prózai: csak őszinte volt, Bárdos András pedig mindent rögzített.

Számtalan sérelem látott napvilágot, nemcsak az interjúalany szájából, az írótól is. Az elmúlt harminc év elegendő volt arra, hogy temérdek tapasztalatot szerezzen hazánk kvízprofesszora, de arra is alkalma volt, hogy átértékelje kapcsolatait. Sok kollégájával nem találta a közös hangot, ennek voltak is következményei. Név szerint említi azokat, akikkel megszakadt a jó viszony egy-egy közös munka folytán. Önmagát nehéz esetnek tartja, nézeteit nem képes feladni. Erős egyéniség, intelligens, több nyelven beszélő emberről van szó. De hisz mindenki ismeri Vágó Istvánt! Álljunk meg egy szóra!, Mindent vagy semmit, Legyen Ön is milliomos… hogy csak pár sikertörténetet említsek. Vágó István kitér majd’ minden műsorára, az okokra, amik véget vetettek ezeknek. Bárdos András nem fél kérdezni, Vágó nem fél válaszolni. Pedig sejtették mindketten, hogy mi lesz a következménye a könyv megjelenésének. Vágó az első kiadás után órákkal elvesztette állását, még több ellenséget szerzett, mint ameddig erről a könyvben olvastunk, nyugdíjba vonult, édesanyja állapota is ez okból kifolyólag romlott.

A történet őszinte, a két tévés a Vágó-villában találkozik több alkalommal, leülnek, és a szokásos (zöld, vagy fekete később lila-ami már-már paródia szagú) kávé mellett beszélgetnek őszintén munkáról, politikáról, családról, a múltról. Sérelmekről, szép emlékekről, vitákról, abszurd helyzetekről, barátokról, vagy vélt barátokról, munkatársakról. Mindez teljesen hétköznapi lenne, ha nem könyvformában köszönne vissza a beszélgetés, ha egymás között maradt volna.

Vajon jól tette Vágó István, hogy kiteregette a szennyest? Megérte? Megkönnyebbült? Kiderül minden a könyvből.