Tegyük kezünket a szívünkre! Mikor írtunk utoljára szerelmes levelet? Én még írtam és kaptam szívhez szóló sorokat, hiába vagyok a digitális kor gyermeke... Most úgy látjuk, hogy sokkal egyszerűbb 160 karakterben elküldeni, mit érzünk választottunk iránt. Pedig ha vennénk a fáradságot, meg egy szép papírt, sokkal teljesebben fejezhetnénk ki, mit is érzünk. Olvassanak el csak egyetlen levelet Anna és B. levélváltásaiból, megjön az ihlet!

Igaz, Anna és B. eleinte nem az egymás iránt érzett érzelmeikről írnak, de a levelezések hosszúra nyúlnak - egy év eseményeit sűríti magába a könyv. Anna ír először, 10 év után keresi meg régi barátját, B-t és a levelek váltakozásával kirajzolódik mindkét fél elmúlt egy évtizede. Egyfajta terápiaként élik meg a folyamatot. Leírnak mindent, ami nyomja lelküket, vagy kételyeiket, melyekre választ keresnek, így szembesülnek egymás reakcióival levélről-levélre. Szerencsés, hogy a „késleltetett párbeszéd” nem okoz meggondolatlanságot a felek között, minden tett megfontolt.

A levelek közt kedves novellák bújnak meg, főszereplőik ők maguk, Anna és B. Cselekményük talán a fantázia szüleménye, talán a valóság. Nagyon jó elveszni egy kicsit ebben az őszinte, érzelmes világban, amiről azt hihetjük, hogy valóban megtörténik. Izgalmas, mert olyan mintha csak lopva olvasnánk el más levelét. Azon túl, hogy végigkísérjük ezt az egy évet, ott motoszkál bennünk, hogy ha eljön az idő, találkoznak-e? Ha találkoznak, mi fog történni? Milyen lesz majd a személyes beszélgetés, vagy végül elfogynak a szavak?!