Nagyon érdekelt, hogy az Igazából mennyország című könyv mitől olyan érdekes. A leírás szerint egy kisfiú a mennyországban tett látogatásáról mesél nyers őszinteséggel. És valóban. Nem lehet nem hinni ennek a négyéves csöppségnek. Gondoljunk csak bele, hogy az ilyen korú „kisemberek“ milyen őszintén, önfeledten tudnak örülni valaminek, vagy szomorkodni valami miatt. Ha csak ezt az egyszerű tényt veszem alapul, hiszek a kisfiúnak. Az amerikai közönséget megosztotta a könyv megjelenése. Vitákat generált, foglalkozott vele a sajtó, a média, hogy vajon igaz-e, vagy sem, amit a kisfiú állít.

Ennek a négyéves kisfiúnak műtét közben megállt a szíve, de az orvosok vissza tudták hozni. Miután hazaengedték a kórházból, a hétköznapi helyzetekben, a beszélgetésekkor olyan témákat említett meg, olyan dolgokról beszélt, amiről nem tudhatott korábban. Elmondja szüleinek, hogy amikor a mennyországban járt, onnan lenézve látta édesapját a műtő melletti szobában imádkozni, odafönn találkozott a meg sem született nővérével, akit előtte veszítettek el szülei és még eddig nem említették neki. Találkozott a születése előtt 30 évvel meghalt dédapjával is, s az elmondások alapján tényleg ő volt az. Elmondja, hogy néz ki a mennyország, milyen az „igazááán nagy“ Isten és a trónusa, milyen a lova, hogyan ad nekünk erőt fenntről és hogy segítsen nekünk.

A történetet Colton édesapja meséli el, többnyire a kisfiú szavaival. Megható egyszerűséggel közli, hogy a mennyország létező hely, ahol az embereknek fel kell készülni a végős összecsapásra.